Május 11-én lehetőségem adódott kilátogatni Norvégiába, egy nemzetközi projekt keretein belül. Egy hetet töltöttünk kint 4 nagyon jó barátnőmmel, akikkel egy évfolyamon járunk a gimnáziumban. A projektről annyit kell tudni (Comenius), hogy tinédzsereknek szóló online magazint szerkesztünk, és az összes résztvevő országba (7 - Spanyolország, Svédország, Norvégia, Magyarország, Románia, Törökország, Olaszország) ellátogatunk, ugyanis itt folynak a projekttalálkozók; ilyenkor ötletelünk, szerkesztünk, ihletet merítgetünk, megtervezzük az összes cikket.

A legelső találkozó Spanyolországban volt, egy Alcaraz nevű kisvárosban. Hihetetlenül jó hangulatban telt el az a rövidke egy hét, rengeteg barátot szereztem, és sajnos (?) egy szerelmet is. Legutolsó nap elképesztően jóba lettem egy norvég fiúval, akivel miután hazautaztunk, még 7 hónapon keresztül (ameddig el nem jött a Norvégiába való utazásom napja) folyamatos skypeolásba, vagy ha az nem is jött össze, facebook, esetleg viberezésbe keveredtünk.. És hát el nem tudom mondani, mennyire boldog voltam, amikor újra láttam végre. Az tényleg egyszerűen leírhatatlan érzés volt. Így egész hét folyamán körülbelül náluk laktam (három legjobb barátjával él együtt, egy albérletben, közel az iskolához, ahol a projektmunka folyt), egyedül a délelőttök estek ki a suli miatt.