Ha átrágtad már magad a jobb oldali legfelső modulban lévő üdvözlőszövegen, akkor nagyjából képben vagy; a lényeg annyi, hogy miután május 11-én lehetőségem adódott Norvégiába utazni, teljesen, menthetetlenül, visszavonhatatlanul beleszerettem abba az országba. Rengeteg barátot szereztem, egy szerelmet, és elképzelhetetlenül sok hozzájuk fűződő emléket, persze. Két hete Budapestre látogatott egyik norvég barátnőm, pár napja ment haza.. Újabb felejthetetlen egy hét, aminek az eredménye: októberben újra kilátogatok Norvégiába, és végre megint találkozhatom azzal a sok emberrel, aki jelen pillanatban rettenetesen hiányzik. Ezen felül pedig, lehetséges, hogy az újévet, karácsonyt kint fogom tölteni, velük.. Majd hazajövök, és amint vége júniusban a sulinak, már megyek is vissza Norvégiába dolgozni, majd szeptembertől kint folytatom a tanulást. Az iskola, ahova járni fogok, valami hihetetlenül klassz, a bővebbenre kattintva láthattok is róla képeket.