Valószínűleg májusban fog sor kerülni a költözésre, ugyanis júliustól már dolgozom. Jó lenne előtte mégtöbbet ismerkedni, rutinosan mozogni odakint, nameg persze élesben gyakorolni a nyelvet (kint mégsem olyan, mintha a magyar norvég tanárnőmmel kommunikálnék). Májusban belerázódom mindenbe, júniustól pedig munka munka munka. Augusztus végén kezdődik az iskola (a fenti kép ábrázolja a helyet, ahova járni fogok), addig pedig el kell készítenem az igazgatóság számára egy videót, ahol gitározom, és énekelek. Ugyanis 3 féle irány közül lehet választani a diákoknak; sport, zene, illetve a basic osztály (általános tantervet követő). Ha logikusan gondolkozom, és az egyszerűbb utat választanám, a sport tagozatos osztályba iratnám magam, mivel 9 évig táncoltam, és biztosan megállnám a helyem. Azonban a zene világa egyre jobban húzza a szívem, imádok gitározni, énekelni is, bár saját bevallásom szerint az utóbbi nem megy valami jól, holott nemegy bókot kaptam már, miszerint elég jó hangom van. Plusz Helle (legjobb norvég barátnőm) úgy véli, tényleg jobb lenne nekem a zenés tagozat, mert nagyon közel kerülhetek az osztálytársaimhoz (tekintve, hogy iskolán kívül is rengeteg közös programunk lesz), és mindig ott alakulnak ki a legszorosabb barátságok. Amit sajnálok, hogy jövő szeptembertől alig fog már odajárni valaki, akikkel tavaly összeismerkedtem.. Többetkközt verdens mest fantastisk gutten, a szerelmesem. 

Két dolog, amit tudni kell rólam: nagyon könnyen tanulok meg nyelveket, hálistennek elég jó a nyelvérzékem.. valamint, hogy eddig csak angolul, és franciául tanultam. Ebből kiindulva pedig egyértelművé válik, hogy mikor nekiestem a norvégnak, alig bírtam megmukkani. Nagyon új volt nekem a nyelv, van, amivel nagyon könnyen megbírkóztam, hiszen tudtam az angolhoz kötni. De volt, amivel hihetetlenül sokáig szenvedtem, mert abszolút a némethez kapcsolódott. Érdekesség képpen leírtam nektek pár nagyon alap dolgot; ha a bővebbenre kattintotok, el is éritek őket. Valamint itt van az egyik norvég barátom videoklippje.. Én amikor először végighallgattam ezt a számot, elnevettem magam, megmondom őszintén; apukám pedig még rátett egy lapáttal a "ez mi ez? visszafelé beszélnek?" beszólásával.. :D Na mindegy, azóta még vagy ezerszer meghallgattam, kívülről fújom a szövegét (ami hozzáteszem nagyon megérintett), és azóta szerelmes vagyok ebbe a számba.

Ha átrágtad már magad a jobb oldali legfelső modulban lévő üdvözlőszövegen, akkor nagyjából képben vagy; a lényeg annyi, hogy miután május 11-én lehetőségem adódott Norvégiába utazni, teljesen, menthetetlenül, visszavonhatatlanul beleszerettem abba az országba. Rengeteg barátot szereztem, egy szerelmet, és elképzelhetetlenül sok hozzájuk fűződő emléket, persze. Két hete Budapestre látogatott egyik norvég barátnőm, pár napja ment haza.. Újabb felejthetetlen egy hét, aminek az eredménye: októberben újra kilátogatok Norvégiába, és végre megint találkozhatom azzal a sok emberrel, aki jelen pillanatban rettenetesen hiányzik. Ezen felül pedig, lehetséges, hogy az újévet, karácsonyt kint fogom tölteni, velük.. Majd hazajövök, és amint vége júniusban a sulinak, már megyek is vissza Norvégiába dolgozni, majd szeptembertől kint folytatom a tanulást. Az iskola, ahova járni fogok, valami hihetetlenül klassz, a bővebbenre kattintva láthattok is róla képeket.